- Találkozzunk! - írja a Férfi.
- Még ne! -válaszolja a Nő.
- Ha gondolod, bevásárolok helyetted! - küldi emailben a Férfi.
- Köszönöm, inkább ne! - üti a betűket gyors egymás utániságban a Nő.
- Főzök is, habár... - válaszolja a Férfi.
- Most műtöttek meg, pihenésre vágyom, s jó, hogy egy emberöltővel előtti múltamból előkerültél, mert jókat lehet Veled beszélgetni így, hogy most nem ismerlek még egyáltalán, s nem tudom, mivé növesztetted Magad, miképpen Te sem ismersz már engem - írja Nő.
- Legalább egy üdítőt hadd vigyek Neked! - kérleli az internet másik végét a Férfi.
- Ne hozz, majd én kocsiba ülök, s kiszolgálom magam, s igazából egy kávéra vágyom, egy valódi feketére, de azt még sajnos, nem lehet! - feleli a Nő.
Hetekkel később aztán persze, hogy találkoznak.
---
- Mikor megláttalak, tudtam, hogy hazajöttem Hozzád! - ismételgeti a Férfi.
A Nő nem válaszol. Egy idegen ember áll előtte, akiben alig véli felismerni régi szerelmét. Az utcán egészen biztosan elment volna mellette.
---

Egy esztendővel később

- Nagyon szeretek utazgatni, csak úgy tengeni-lengeni, megcsodálni a természet ezernyi pompáját, s néha csak úgy lustulni munka után, mert nagyon keményen dolgozom. Van, amikor szólni sem lehet hozzám úgy elfárasztanak a benti események, intrikák - gondolja a Férfi, s talán már sajnálja is, hogy egy esztendővel ezelőtt olyan makacsul, konokul ragaszkodott ahhoz, hogy költözzenek össze a Nővel.
- Keresztül-kasul bejártam már a világot, nem érdekel, de az emberek és a művészetek igen. Az utóbbi egy évben egyszer voltam színházban, s alig néhányszor kiállításon, de talán megérte, mert családra találtam ebben a Férfiban - elemzi magában az utóbbi tizennégy hónapot a Nő. Vajon, mi kell ahhoz, hogy megtaláljuk a valódi boldogságot? Nőnek, nagyasszonynak, de butácskának érdemes-e lenni vagy háziasszonynak, de mégis kreatívan dolgozónak, s a világ azon szegmenseit követni, amelyek számomra ma is értékesek és mégis olyannak, amibe belegondolni sem mer az ember? - kérdezi még magától. A mostani énem a valódi vajon? Vagy mindig is arra a Társra vágytam, aki mellett csak úgy jó lenni. Szeretem ezt a létezést - gondolja a Nő
- Miért kell mindenre válaszokat keresni? - mondja hangosan a Férfi, jól megvagyunk, s ez a fontos - folytatja még.
-Igen, a szerelem a fontos - válaszolja a Nő. Az, hogy megismertettél azzal az érzéssel, hogy nem érdemes Nélküled létezni sem... Nem tudom, mikor, hogyan, miért, de van Benned valami olyan, amit senki másban sem fedeztem fel eddig... És nem a teljesítménykényszertől hangos a lelkünk, egyszerűen csak létezünk, élünk, szeretünk. Csak ennyi, semmi más nem kell már ettől az élettől, mert így keretes és így kerek...