Szélütést karácsonyra ajándékba?!

kertész éva allegória.jpg

Szóval, mostanában nem vagyok valami jól. Sajnos, szó szerint értendő. Az ABPM leletem alapján 90/70 és 219/179 között ugrál a vérnyomásom 77 sikeres mérés szerint... Basszus! Az utóbbi értéket reggel kilenckor rögzítette a kütyü, de még nyolckor 110/70-nél tartottam... Takaros kis stroke lehet ebből - gondoltam, de azért nem vártam meg a sorom a kardiológián, mert olyan háromszázan voltak a rendelőben, ami természetesen nem a thermopülai szorosban volt, merthogy ennyi embernek már nem szoros volt az a tér, hanem iszonyos...
Ezután következett a fekete és nem csütörtök vagy péntek, hanem leves... És, ha már Spártánál tartunk, nem is ecetes... No, szóval, tegnapelőtt iszonyúan elkezdett a bal karom fájni, ráadásul lilult is...

Mentőközpont:

-Hány éves a beteg?
-Milyen látása van?
-Hány kiló?
-Van -e állandó betegsége?
-Szédül-e?
-Hányingere van-e? etc., etc., etc...

El is ment olyan 7 perc... Arra magamtól is rájöttem, hogy nem kaptam agyvérzést, mert jól megjegyeztem a BAKI mozaikszó egyes betűinek jelentését, a szívemnek meg semmi baja sincsen, csak a vérnyomásom valamiért ki akar nyírni...

És mostanában bizony agyon is hajszoltam magam, így , akár egyszerűen csak ideges is lehettem... De a szederjesség mégsem tetszett... A lakás hőfoka ezt aztán abszolút nem indokolta.

No, szóval, közölték, nem velem, mert addigra én már nem láttam és hallottam, hogy 15, azaz tizenöt percen belül érkeznek majd... Azt még tudni kell, hogy , ahol lakom, mindig mindenki eltéved, mert itt minden egyes ház ugyanazt a számozást viseli, s csak a megkülönböztető betűjelzések miatt tudható, hogy ki hol is él.

Jó fél óra múlva meg is érkezett a mentősereg. Két szimpatikus fiatalember, az egyik színész volt valamikor, mint kiderült. Azt nagyjából már megszoktam, hogy, aki belép a lakásajtón, azonnal a festményeket és a könyveket kezdi nézegetni, ami rendben is volna, ha én nem lennék éppen "hóttomon"...

Summa summarum... EKG nem volt, fizikális vizsgálat sem... A vérnyomásom állítólag 150/100-at mutatott... Nem tudom, mert következett az adminisztráció... Aláírtam, aláírta a szomszédom is, miután más nem volt itthon...

A fiatalember, aki végigbeszélt, mert valaha komédiás volt, a végén visszasurrogott egy injekcióval, de már a kocsitól, hogy a társa ne lássa, aki végig kuka volt, s beadta, de elfecsegte, hogy ezt csak orvos adhatta volna be... Hogy mit, azt nem tudom... Hála Istennek, nem nyírt ki, de, ha megtette volna, úgy le volt papírozva, hogy nem lett volna műhiba... Orvosi meg pláne nem, merthogy orvost nem küldtek...

Történt mindez két napja este 7 és 8 óra 40 között...

Tanulság:

Ha valaki színésznek ideális, az orvosnak is elmegy, mert a túlóra miatt magasabb a bére, én meg jobban teszem, ha ezek után nem olvasószemüveget kérek karácsonyra, hanem egy magánkardiológus kifizetését, ami Debrecenben 17 ezer Ft és receptenként még ezer, de legalább nem kapok gutaütést!

Lejegyeztem: én, s bizony, minden egyes szavam igaz!

Utóirat:

Állítólag jó beteg voltam, mert nem kellett az ügyeletre vagy sürgősségire szállítani, ahol alapból fogyasztottam volna a magyar állam pénzét, mert vért vettek volna, elvégeztek volna néhány ilyen-olyan vizsgálatot, esetleg tovább küldtek, vagy befektettek volna valamelyik osztályra, így azoknak, akik nem vittek el, s lebeszéltek a péntek esti kényelmetlenségekről hatalmas pluszpontok járnak... No, ezt magyarázza meg nekem az OMSZ szóvivője!