s ilyenkor, ha egy őszinte baráti szó, mondat vagy gondolat bölcsessége és tisztessége megérint, a Mennyek Országában érzem magam.
Mert miért is kellene kiigazodnunk személyes létünk minden egyes útelágazásánál, hiszen vannak olyanok, akik régen ismerik azt a térképet, amely nekünk ma még csak "tabula rasa" , amely fel nem fedezett kontinenseket és népeket rejthet, vagy csupán mosolygós vagy éppen rideg arcokat, elnyűtt és a sorsukba beletörődött lelkeket, kik a nirvánáért kiáltanak és nem akarnak már semmit sem, csak azt a bizonyos teljes megsemmisülést...
Egy ilyen helyzetben ki is tudná logikusan felmérni az irányokat, ha nem egy barát, ha nem az, aki valahol valamikor az ősi princípiumok korában egy volt veled, aki ma is érzi minden fájdalmad és rezzenésed, hiszen ettől és ezért vagytok ma is egymásnak, s ennél nagyobb kincset földi ember soha nem birtokolhat.