vedd számba teendőid, s próbáld szétválogatni, mi az, ami mindenképpen szükséges, hogy beleférjen napjaidba, s melyek azok a dolgok, amelyek csak sodornak, s Te is olyanná válsz általuk, mint a hatalmas folyamok vize és mélységes medre, már nem érzed határaid, s csak a felszínről próbálod kitalálni, vajon, mit rejteget a mély.
Ilyenek az emberi élet napjai is: vannak semmire kellő, bosszantó pillanatok, de, ha úgy véled, hetek, sőt hónapok óta ezek kalitkájába záródtál, s Te sem tudsz dalra fakadni többé, akkor lépj ki a szabadba, s ismerd meg újra a természet szépségét, mert annak harmóniája visszaállítja biológiai időd is, hogy ráébredj az évszakok zamatára, s arra az órára, amelyet gyermekkorodból magaddal hoztál ugyan, de közben mégis elfeledted, hogy a napoknak megvan a rendjük, s, hogy lehet az, hogy Te mégis a hordalékukkal váltál eggyé?