Drámai, színházi fogalomtan

Mitől dráma egy mű?

- cselekmény
- jellemek
- konfliktus
- dialógus
Ha bármelyik hiányzik nem beszélhetünk hagyományos „arisztotelészi” drámáról.
Szorosan összefüggnek: a jellemek közötti konfliktus indítja el a cselekményt, amely párbeszédes formában jelenik meg.

A)Cselekmény:
A cselekvő személyek ellentétes törekvése fejleszti ki. Ha nincsenek jellemek és nem ütköznek össze, nincs cselekmény. A cselekmény a konfliktus kibontása.
Cselekmény = téma
A téma csak a lehetőségeket hordozza, melyből bármilyen műalkotás születhet. (Lessing: Laokon)
Cselekmény = story, mese (ez epikus jellegű) Megszerkesztett eseménysor, aktív cselekménysorozat (a jellemek által végrehajtva)
A mesenélküliség nem jelent cselekménynélküliséget.

Cselekményvezetés:

a, egyszálú - cselekmény-ellencselekmény egy jeleneten belül (Pl: Antigoné, Shakespeare-ig)
b, többszálú - epizódok, mellékszálak. (Pl: Júlia-dajka)

A cselekmény szerkezeti felépítése:
Tetőpont (krízis) Késleltetés
Összeütközés, konfliktus
Bonyodalom
Expozició ( bevezetés) Megoldás

B)Konfliktus
A cselekmény mozgatóereje, motorja.
Két akarat, világrend, erkölcsi rend összeütközése.

a) Konfliktus típusok:
- alapvető ellentmondás Pl.: Kreon - Antigoné
- látszólag egy táboron belüliek ellentéte Pl.: Dajka - Júlia, Nóra - férje
- egy személyiségen belül Pl: Oidipusz
b) A konfliktus mélysége:
Jelzés - kiderül a különbség a két szereplő között
Tény - tudatosul az ellentét
Akció - válság, krízis akcióvá válik, cselekvésbe megy át
c) A konfliktus megoldása:
Tragédia: görög: egyik fél fizikai megsemmisülése
Racine: tragikus bánat ( nem szükséges a fizikai megsemmisülés) Pl.: Bánk bán
Komédia: komikussá válik, erkölcsi bukás

C)Jellemek:
Az egy-egy drámai szerepre vonatkozó valamennyi tulajdonság együttese.
Ezek mozgatják a cselekményt. Mindegyiknek van valamilyen eszköze, hogy megvalósíthassa célját.

A jellemek hierarchiája:
Pozitív hős Intrikus
Negatív hős Pozitív ellenhős
Epizodisták: a cselekmény kibomlását vagy segítik, vagy gátolják
• bizalmasok: jelenlétük alkalmat ad a hősnek vagy ellenfelének, hogy szándékait kifejtse
• epizodisták: tömörített jellemek, karakterszereplők
• rezonőr: írói szócső
Szerep: egy-egy személyhez kapcsolódó szöveg.
Jellem = szerep + színész egyénisége

D)Dialógus:
A dráma szövege.
Formája: - verses (polgári színjátékig, Diderot) ( Shakespeare: Black verse, szolgák prózában!!)
- próza
A dialógus a konfliktus objektivizálódása.
A szerző nincs jelen - másokat beszéltet. A beszéd is egyénít.

A dialógusok egymásutánja a dráma, amelyen belül életre kelnek a karakterek és kibontakozik a konfliktushoz vezető cselekmény. A cselekmény feltételezi a konfliktust, ez formailag dialógusban nyilvánul meg. A konfliktusban jellemek formálódnak meg.
Szétválaszthatatlan kategóriák.

FORMATAN:

A színpadi tér mindig meghatározta a dráma dramaturgiai lehetőségeit. Pl.: van-e előfüggöny, oldaltakarás stb. – e lehetőségek alapján alakultak ki az alapvető formák:
a)jelenettechnika – dramaturgiai egység:
a jelenet – gyorsan pergő jelenetek sora a db. – pl.: görögök, Shakespeare
ok: a színpad 3 oldalról nyitott, csak hátsó takarás, nincs lehetőség leállásra, átdíszítésre, egy huzamban lezajlik az előadás
b)felvonástechnika – drammaturgiai egység:
a felvonás – tudja tagolni, felvonások között átdíszít – feltétele: az előfüggöny megléte, dobozszínpad (3 oldalról zárt, 1 oldalról nyitott) – pl.: francia klasszicista
c)felvonástechnikán belüli jelenettechnika – a felvonások pergő jelenetekre tagolódnak – pl.: spanyol reneszánsz – Lope de Vega

Bécsy Tamás elméleti rendszere

Alapkérdés: Ha valóban a konfliktus a dráma alapkategóriája, s nélküle nincs dráma akkor mit kezdünk a középkori vallásos darabokkal, Csehovval, az abszurddal. Ezek nem drámák? DE.
Megoldás: a drámai mű alapja nem a konfliktus, hanem egy éppen változó viszonyrendszert bemutató szituáció –pl.: Ibsen: Nóra – sokáig jól élnek, a dráma csak arról a rövid (mert sűrítenie kell) időszakról szól, amikor viszonyuk átalakul

Drámamodelleket állít fel:
1) konfliktusos dráma – pl.: Antigoné – két ellentétes akarat csap össze, cselekmény és ellen cselekmény
2) középpontos dráma – pl.: Oidipus, Hamlet – a viszonyok egy központi szereplő körül alakulnak ki
3) kétszintes dráma (ez az újdonság) – pl.: középkori vallásos darabok, abszurd – a viszonyrendszer alapja az evilág és a túlvilág, hit, istenség – a felső szint nem jelenik meg a színpadon, de mindenben meghatározza az eseményeket