Február másodika a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. Szűz Mária ugyanis Jézust annak születése után negyven nappal mutatta be a jeruzsálemi templomban, ahol az agg Simeon megjegyezte, hogy ez a Gyermek a népek világossága lesz majd. A katolikus falvakban még napjainkban is megmaradt a gyertyaszentelés szokása. A megszentelt gyertyákat nem azonnal használták fel, hanem szalaggal átkötve sokáig megőrizték, s később ezt gyújtották meg keresztelők előtt az újszülöttek védelmére, s ezt adták a földi testének búcsút intő eltávozó kezébe is, de amikor a fiatal anya először ment a templomba, ő is ezt vitte a kezében.

Nem árt az időjárást nézni, mert a népi bölcsesség máig is hasznos lehet, hogy tudniillik, „Ha fénylik Gyertyaszentelő, az íziket vedd elő!” vagy „Ha fénylik gyertyaszentelő, a szűrödet vedd elő! Azonban a mondás ilyen formában is ismeretes „Ha február hóban bundádat leteszed, húsvétkor bizonnyal ismét fölveszed!”, azaz ha jó az idő, tegyünk csak nyugodtan félre még pénzt a fűtésre, mert sokáig tart még a téli hideg.

Ehhez a naphoz kapcsolódik a medvés időjóslás is, ami az „Idétlen időkig (Groundhog Day - 1993.) című amerikai filmben a mormotát faggatja…

És milyen csodásan gyönyörű az a mozi! Az egyik nagy kedvencem… Lássuk csak, mire ébred mindig ugyanazon a napon az időjós!

 

„Rádió: Hétalvó, halihó, talpra fel! Rögtön bundacipőt húzz, mert irtó hideg van odakint. Mindennap dúl a cidri! Hát nem a Miami Beach-en vagyunk? Nem bizony, de nem ám. Olyannyira nem, hogy itt még útra kelni sem érdemes, mivel jön az a sok, apró fehér izé. Fehér izé? Ja, az a fehér izé! Hohó! Az időjárás jelentés: A meteorológiai intézet szerint, ööö, havazás várható. De még mekkora. Ámde nem is ezért vagyok ilyen izgatott, hanem egészen másért. Talán a hideg miatt? Persze hideg is lesz, de a nagy kérdés, mely már ott motoszkál minden fejben... Minden átfagyott fejben, hogy ha felébred Phil, meglátja-e az árnyékát. Punxsutawney Phil! Ecc-pecc kijöhetsz! Mormota nap van!”

 

S miért éppen a mormotát? Mert ebben a medvés szokásban a magyarokon kívül csak a cseremiszek hittek, de a németek meg a sündisznókat faggatták. Aztán az Újvilágba vándorolva nem találtak sünt, de a mormota hasonló hozzá, mármint küllemre, így aztán megteszi az is! Olyan 40 százalékban bejön a jóslat, így aztán nyugton maradhatunk a fenekünkön, bármi is történjen….

 

 

 

Szóval, ha a medve kijön a barlangjából és meglátja az árnyékát, nagyon megriad, s nyomban vissza is cammog oda, mert hosszú lesz még a tél. Persze, ma már a medvék is immunisak, s fittyet hánynak a szokásokra… Különben is ki érti azt, hogy borús időben kellene kint maradnia, mert éppen ekkor közeledne a tavasz?! Még az is valószínűsíthető, hogy a nagy magyar mesélő, Jókai Mór találta ki ezt a furcsa módit, méghozzá Az új földesúr című regényében.

 

 

 

 

Február 3. napján a Balázsok ünneplik névnapjukat. Szent Balázs nagyon sok dolog védőszentje, a teljesség igénye nélkül a torokbetegeké (az özvegyasszony egyetlen fiának kivette a halszálkát a torkából), a fúvós zenével foglalkozó muzsikosoké, az orvosoké, a takácsoké, a szélmolnároké, de időjelző szent is. Névnapján nagy viharokra számíthatunk, de arra is, hogy eztán véget ér a tél.

A középkor óta a 14 segítő szent egyike (Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus), s ehhez a naphoz kapcsolódik a Balázs-áldás is, ami a XVI. Század óta terjedt el.  A szertartás lényege, hogy a pap két, András-kereszt módjára összeillesztett gyertyát tart a hívők álla alá és megáldja őket e szavak kíséretében: "Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól". Nagy biztonságot adott ez a hit a középkori pestis-és himlőjárványok, később a rettegett diftéria idején, de Babits Mihály a gégeráktól szeretett volna e csodás szavakkal megszabadulni:

 

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!

    Gyermekkoromban két fehér

gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon

    s úgy néztem a gyertyák közül,

mint két ág közt kinéző ijedt őzike.

    Tél közepén, Balázs-napon

szemem pislogva csüggött az öreg papon,

    aki hozzád imádkozott

fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az

    oltár előtt, kegyes szokás

szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,

    s ő se jól értett. De azért

te meghallgattad és megóvtad gyermeki

    életem a fojtogató

torokgyíktól s a veszedelmes mandulák

    lobjaitól, hogy fölnővén

félszáz évet megérjek, háládatlanul,

    nem is gondolva tereád.

Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,

    segíts, Sebasta püspöke!

Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,

    hátra se nézünk, elfutunk

a zajló úton, eleresztve kezetek,

    magasabb szellemek – de ti

csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.

    Nem sért ha semmibe veszünk

s aztán a bajban újra visszaszaladunk

    hozzátok, mint hozzád ma én

reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!

    ki mint a szepegő kamasz,

térdeplek itt együgyű oltárod kövén –

    mosolyogj rajtam, csak segíts!

Mert orv betegség öldös íme engemet

    és fojtogatja torkomat,

gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm

    zihál, s mint aki hegyre hág,

mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,

    kifulva, akként élek én

örökös lihegésben. S már az orvosok

    kése fenyeget, rossz nyakam

fölvágni, melyet hajdan oly megadón

    hajtottam gyertyáid közé,

mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!

    Hisz a te szent gégédet is

kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány

    kivégzett: tudhatod, mi az!

Te ismered a penge élét, vér izét,

    a megfeszített perceket,

a szakadt légcső görcseit, s a fulladás

    csatáját és rémületét.

Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,

    okos felnőtt! Te jól tudod,

mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall

    még az Isten jósága sem,

s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is

    olyan nagy dolog a halál.

 

(Balázsolás)

 

A betegeket sok helyen parázsba vetett alma héjával is füstölték.

 

Érdekes, hogy a magyar népszokásban Szent Balázs a diákok védőszentje. Magyarországon a 17. század óta vannak adatok a Balázs-járásra. A középkorban más országokban sokkal régebbről is. Itthon a 10-12 éves fiúk fehérbe öltöztek, míg a fejükön koronaszerű papírcsákót viseltek.  A Balázs püspököt megszemélyesítő gyereknek püspöksüvege volt. A játékban éppen tízen szerepeltek: az elöljáró, a püspök, a generális, a kapitány, az orvos, a zászlótartó, a kiskatona, az őrmester, a káplár és a paraszt. Ez a játék Szent Balázs dicséretével és az ajándék megköszönésével fejeződött be. A perselybe összegyűjtött pénzt az iskola vagy a templom céljaira fordították,  míg az ajándékképpen kapott tojást eladták, a szalonnát pedig megették. Ez a szokás nagyon hasonlított a március 12-i Gergely-járáshoz.

 

 

Február végéig aztán népszokásokban érdemleges eseményt nem jegyezhetünk, csak a 24-én (Jégtörő) Mátyás apostol ünnepét, de nem akarnám itt szaporítani a szót, messze van az még!

 

M. Fehérvári Judit