A német klasszika
A 18. sz. a német kultúra nagy korszaka.
A német irodalom ekkor lett nemzeti, klasszikus és világirodalmi.
I. Történelmi háttér
Politikai és kulturális széttagoltság.
- 1648. westfáliai béke – apró államok; külső, belső ellentétek
- két legerősebb állam: Ausztria – Mária Terézia; Poroszország – II. Frigyes (7éves háború)
- társadalmilag. Erős feudális arisztokrácia a fejedelemségeken belül, gyenge, alakuló polgárság
- hatnak a fr. felvilágosodás eszméi
- az arisztokrácia fr. kultúrájú (fr. majmolás – XIV. Lajos
- a pogl. ezzel szemben határozza meg kultúráját, elutasít mindent, ami fr. – korábban
jelentkezik a nemzeti jelleg
- a francia forradalomkor változik a helyzet – a fejedelmek forr. ellenesek, a tömeg szimpatizál
Σ A politikai életben éretlenek a polgári átalakulásra, forradalomra, de ez végbemegy a kulturális életben. Ott „forradalmi” újítások, változások (l. a filozófusaik – Hegel, Kant, Fichte)
II. Színházi élet
Kisebb, de sok fejedelmi udvari színház. Főúri dilettáns előadások, s meghívott profi társulatok.
Nagyobb színházak: Hamburgi Nemzeti Színház (1767)
A torlódott fejlődés miatt a 18. sz. több irányzata szinte egyszerre jelentkezik.
Jell. | Megfelelő (sajátosan német*) drámai műfaj | Szerző, műcím | |
Klasszicizmus | Minta: antik művészet, főleg a gr. Egyetlen szabály: harmónia, a szépség | Klasszicista tragédia – antik téma | Goethe: Iphigenia Taurisban Torquato Tasso |
Polgári szomorújáték – Nem héroszok, polgárok a tragikus események szereplői | Lessing: Miss Sarah Sampson Emilia Galotti | ||
Humanitás dráma *– A konfl. a türelem, megértés, emberszeretet, a szabadság jogára épül. Eszmék harca, utópikus jelleg. | Lessing: Bölcs Náthán Goethe: Faust I-II. | ||
Szentimentalizmus és Sturm und Drang | A Lessinget követő nemzedékre jellemző. A lázadás = érzelmesség. A szív joga. Az érzelmek síkján lehetett hangoztatni az emberek közötti egyenlőséget. | Nem hoz létre új drámai műfajt, de az egész Sturm un Drag ’Vihar és előretörés” mozgalom drámaíróktól indult. | Klinger egyik drámájának címe: Sturm und Drang(1776) Goethe: Götz von Berlichingen Schiller: A haramiák Goethe: Clavigoszentim.) ( Stella(szentim.) |
Történelmi dráma | Születő nemzeti gondolat, hazafiság Előremutat a romantika felé. | Goethe: Egmont(németalföldi függetlenségi harc) Schiller: Don Carlos Stuart Mária Tell Vilmos |
III. Lessing (1729-1781)
A német felvilágosodás nagy alakja. Goethe, Schiller nagy elődje.
Sokoldalú: költő, kritikus, esztéta, drámaíró
A drámatörténetbe mint elméleti szakember, teoretikus írta be a nevét.
Kritikai főműve: Hamburgi dramaturgia
Színikritikák, drámaelemzések, vitairatok rendetlen halmaza.
Rendetlenségével fura mű a rendszerezett német tudományban.
Mégis nagyon következetes esztétikai rendszert fejt ki.
Vele születik a kritika mint műfaj, s válik részévé a művészeti életnek.
Születésének körülményei: 1767-ben megalapították a Hamburgi Nemzeti Színházat
Itt kapott állást Lessing mint tanácsadó, vezetőségi tag, kritikus.
Újságot indított rendszertelen megjelenéssel
- kritikák az aktuális drámák hibáiról
- előadás-elemzések
De túlnő ezen. A modern drámaelmélet alapvető alkotása lett.
Elvei:
- alap: Diderot kritikája, ezt fejleszti tovább
- támadja az udvari ízlést kiszolgáló francia klasszicizmust
- épp Arisztotelészre hivatkozva dönti meg a 3-as egység szabályát
- Voltaire helyett Shakespeare mint a lélekábrázolás nagymestere (emberábrázolásban csak ő
mérhető az antikhoz)
- harcol a merev, értelmetlenül megszorító szabályok ellen, de minden nem lehet elvetni
- mérték, ráció és humánum
- népszerűsíti a diderot-i középfajú drámát – le is fordítja őket
- a tragikus hatás elméletét máig érvényesen ő határozza meg
A tragédia lényege és célja (Arisztotelészt követve, de nem a fr. erősen félreértelmezett
módján - /a német klasszika nem római kötődésű, hanem görög/)
„a tragédia részvétet és félelmet és félelmet ébreszt, majd megtisztulva ezektől erkölcsi
kétségek maradnak (katarzis)”
„ez csak akkor következik be, ha a színpadon nem gonosztevőket vagy mártírokat, de nem is
csupa isteneket és királyokat látunk, hanem hasonló embereket” [ középfajú dr.
Így lesz a tragédia a művészi emberformálás eszköze.
- ő is foglalkozik a színészi munkával (mint Diderot, de ebben nem őt követi, épp ellenkezően)
az átélés, a természetes játékmodor híve
Drámái:
Dramaturgiai elveit megpróbálta a gyakorlatban megvalósítani (sikertelenül)
a) A Didetot-féle polgári drámára tett kísérletet. ?
Miss Sarah Sampson (1755) – első német polgári szomorújáték
Emilia Galotti – hamburgi elvek után
b) ún. humanitás dráma
Bölcs Náthán – eszmék összeütközése
Meseszerűen szól a vallási türelemről: legpozitívabb figura Náthán, a zsidó
Minden vallás jó, ha képes az embereket jobbá tenni.
IV. Johann Wolfgang Goethe (1749-1832)
Az irodalom abszolút csúcsainak egyike.
Minden addigi összefoglalója és utána következő kiindulópontja.
Totális alkotóegyéniség.
7 évtizedes munkásság: természettudós, esztéta, teoretikus, regényíró, költő, drámaíró.
Schillerrel (nagy legendás barátság, † 1805) 1791-1817 között a weimari színházat vezeti(k).
Pályája elején már próbálkozott drámaírással.
a) Sturm und Drang jegyében – Götz von Berlichingen – parasztfelkelés
b) szentimentalizmus (a Werther-témához kapcsolódik) – Calvigo (tragédia)
Stella (színmű) – a szerelem útvesztői
c) itáliai út – klasszikus atmoszféra
Egmont
Iphigenia Taurisban
Torquato Tasso
d) weimeri klasszika – Faust
Műfaj: humanitás dráma v. emberiség dráma v. drámai költemény
– összetett, műnemeket keverő (romantikát előlegez)
A színpadra állítás nehézségei: eszmék harca – filozofikus
V. Friedrich von Schiller (1759-1805)
Költő, esztéta, történetíró, drámaíró (ebben világirodalmi szintű).
Tevékenysége új fejezet. Korszakos életmű.
A kor lehetőségeit egyesíti a drámai műfaj hagyományaival, úgy, hogy klasszikus közegben a romantikát készíti elő.
I. Élete
Rövid éle, küszködésekkel. Katonai iskolából megszökik – bolyong
1783-84. a manheimi nemzeti színház drámaírója – tekereg: Lipcse, Drezda, Weimar
barátság Goethével – a színházat vezetik
II. A teoretikus
Drámáival alkotta a legnagyobbat. Az első két dráma megírása után kifejtette elméletileg, hogy mit jelent számára a színpad.
A színpad mint morális intézmény (1784)
Dramaturgiai tanulmány, a manheimi nemzeti drámaírójaként írja (24 éves)
A helybeli német társulat előtt mondott beszédének kibővített változata.
- „A színpad törvénykezése ott kezdődik, ahol a világi törvények területe véget ér.”
Ha lefizethető a bíró, a nagyurak kiszolgáltatottja az ember, és fél lépni „a színpad átveszi a kardot és a mérleget”
- „ha nem talál többé hitelre semmi vallás, ha nem lesz többé semmilyen tv., még mindig megborzongat minket Médeia, amint palotája lépcsőjén letámolyog, és a gyermekgyilkosság megtörtént”
A művészet kiszabadít abból az énünkből, akivé a társadalom torzít bennünket.
Az irodalom , a színház a változó társadalomban a maradandót, a szellemi világrendet képviseli.
- „a látható ábrázolás hatalmasabb hatású mint a holt betű”
Széles tömegekhez szóló irodalmat akar, amely tanít, ítélkezik, utat mutat.
- „Egyedül a színpadon hallják meg a hatalmasok azt, amit soha, vagy csak ritkán hallanak: az igazságot”
A színpad: szószék (felvil.)
- A polgárt kell a színpadra állítani nem héroszokat, akik „soha, a leghevesebb fájdalom közepette sem feledkeznek meg rangjukról, s inkább ember voltukat vetik le, mint méltóságukat. Hasonlatosak a régi képeskönyvek császáraihoz és királyaihoz, akik fejükön a koronával bújtak ágyba”
Átvette a diderot-i és lessingi elveket. S tovább is viszi. L. Ármány és szerelem*
- „ha elérnénk, hogy legyen nemzeti színházunk, nemzetté válnánk”
A nemzeti szellem felé vezető, nemzeti drámát akar.
III. A drámaíró
A haramiák (1781) – még a katonai főiskolán kezdi írni, a fejedelmi zsarnokság ellen szól
Fiesco (1782) – egy genovai összesküvés történet – óriási bukás, azóta e hős nevéből „a balul
sikerült’ szinonimája lett (fiaskó)
Ármány és szerelem (1782) – korszakos mű, a Diderot- és Lessing-féle középfajú dráma, ill. polgári
szomorújáték magas szintű megvalósítása.
Don Carlos – politikai és családi tragédia
Stuart Mária – két bonyolult lelkű nő küzdelme
Tell Vilmos – szabadság, hazaszeretet
A messiani asszony –
Wallenstein-trilógia –
IV. Ármány és szerelem (1782)
A) Műfaja
24 évesen írja – saját korában a polgári tragédia csúcsa. Családi és polgári szomorújáték.
Diderot nyomdokán indul, bár lehet, hogy őt közvetlenül nem olvasta, de Lessing biztos forrás. Elméleti művét lehet, hogy neki sem olvasta, de az Emilia Galottit igen.
Ő valósítja meg, amit Lessing feladott, sőt tovább is viszi*
- nem kizárólag családi dráma (mint pl. angol, fr. elődje)
- a hős alakját, sorsát, szerelmi tragédiáját összefonja a társ. ábrázolásával
- a tragédia nála vádirattá nő az embernyomorító és pusztító társadalom ellen
B) Magánélet és politika
Téma: a polgárlány és a miniszter fiának tragikus szerelme
Alapkonfliktus: Miller városi muzsikus udvar ellentétes világa – Walter báró
polgári lakása n Ferdinánd, a miniszter fia
Luisa polgárlány K
korában egészen új konfliktust ragadott meg
„a palota és kunyhó „ellentéte” kb, másfél századig lesz tömegeket vonzó téma
Már az expozíció, az alapszituáció magában rejti a konfliktust: a személyes boldogulás és a társadalmi kötöttségek összefüggő ábrázolása. ?
A szerelmi tragédia oka "a közélet romlottsága,
( a zsarnokság által létrehozott bűnszövetkezet.
- a miniszter Lady Milfordot akarja feleségül vetetni a fiával, hogy szívességet tegyen a fejedelemnek, tervét aljas titkára, Wurm kivitelezi - Ferdinánd nem akarja az érdekházasságot – ellenáll – „kénytelenek” csapdát állítani
- elfogatják Millert, a muzsikust – cserébe Luisától egy szerelmi vallomást kényszerítenek ki, amely Wurmhoz szól, s Ferdinándot megalázza
- a levelet Ferdinánd kezébe juttatják – a rajongó fiatalemberben a egy világ omlik össze – dühében megmérgezi Luisát – de még marad egy percük tisztázni mindent – magát is megöli
Mélyebb rétegek is kibontakoznak:
ï a polgári világ hiteles ábrázolása
Miller: polgári eszmény, tiszteli a feud. Hierarchiát, de a saját házában, tulajdonában ő az úr
Ott minden a saját eszményei szerint működik.
Nincsenek illúziói az udvarral szemben, ismeri annak romlottságát
– ezért őrködik háza erkölcsi tisztaságának megőrzésén
(Minél züllöttebb a világ körülöttünk, annál inkább kell őrködni saját világunk tisztaságán.)
Kitűnő expozíció: a kispolgári Miller-ház szigorúan erkölcsös világa, puritán apa, butácska anya,
lázadó, öntörvényű lány
Luisa: érdeklődő, még naiv, de erkölcsös lány
Fokozatosan jön rá az udvar aljasságára, méltó ellenfele a Myladynek.
ï a két világ kapcsolódási pontja Ferdinánd
Vele lép be az udvar Miller házába. Az udvar világához tartozik, mégis elszakad onnan.
Más a gondolkodási módja: hisz a szerelem tisztaságában, a szív jogában
Ő maga nem tisztességtelen, mégis a rossz csatornája lesz.
Tragédiája: azt hiszi, hogy független, önállóan cselekedhet, nem ismeri fel, hogy nem az.
Hiába vannak szép elvei, nem valósíthatja meg azokat.
Az apjától függ – ő az udvaré, igényt is tartanak rá.
Részben cinkos is: „Én is elmondom, hogyan lett miniszter valaki.” – cinkos, mert néma, s
ezért nem lehet soha szabad.
Tragikus vétségei: ismeri apja módszereit, mégsem gyanakszik;
hisz a lányban, mégis meggyanúsítja
ï az udvar világa
Mindenben ellentétes a polgárival – erkölcstelen viszonyok, érdekházasságok, zsarolások, visszaélések – általános romlottság.
A szolgalelkűség, a felettesnek megfelelés minden szinten.
Mesteri fogás: a legfőbb hatalom, a herceg láthatalan, csupán kiszolgálói vannak jelen
Az arc nélküli hatalom jelképe lesz.
Miniszter: korrupt, hatalmaskodó nagyúr; kemény, érdekember, feláldozza mindenét
Wurm: udvari végrehajtó, lelkiismeret nélkül
Mylady: lélekben nem tartozik az udvarhoz, csak testben: sok jó cselekedet, tényleg szerelmes
Ferdinándba
Akármit mond, a kegyencnő csak kegyencnő marad (mint Ferdinánd) – csakhogy ő
cselekszik, elmegy
C) Mesteri szerkesztés
A dráma felépítése szilárd, feszült *kitűnő expozíció, **F. és L utolsó jelenete pszichológiai remekmű: nehezen induló, vádaskodó beszélgetés, hideg szavak; az utolsó forró vallomás
***hatásos befejezés: Ferdinánd: „Miniszter. Most már vihettek - Tietek vagyok. Tudom. Tessék.”
Minden Schiller-drámának híresség vált a befejezése – egy messzehangzó akkorddal zár
D) Stílusa – lírai gazdagság
Az érzékeny, szentimentális stílus jelenik meg. Tempóváltások követik egymást: rövid, csattanós párbeszédek; aforisztikus kijelentések (Mylady); nagy, hosszú, patetikus érzelmi kitörések (Ferdinánd) – jellemez: F. robbanásszerű tirádák, L. visszafogott mondatok
A magánélet tisztasága megőrizhetetlen akkor, ha a közélet mocskos.
