Ma nagyon sokat gondolkodtam ezen... Mert, ha internetezünk, visszacsatolást várunk... Cserébe aztán vissza is csapódunk... Általában a gravitáció miatt a Föld nevű bolygóra, de lehetne a Marsra is akár.
Találkoztam valóban altruista emberekkel itt, az internet világában is, csak éppen elenyésző számúval...
Általában mindenki valamit akar, szeretne, vágyik rá, várakozik... Leginkább jó szóra, sokkal többen anyagiakra, mások ki tudja, mi mindenre?!
Egy valami nagyon zavar ebben az Adventben: a hazugság, az öncélú haszonszerzés, s az, hogy az a valamikori Váci Mihály-i "valami" bizony egyáltalán sehol sincsen...
Vajon, meddig bírjuk azt, hogy mindig mindent elodázunk, elmulasztunk, mással helyettesítjük be?!
Hogy miért e gondolatmenet? Elnéztem minap a Facebook oldalán az egyik ismerősöm már-már bigottan szentségtelen vallási oldalát, mert a hite akkor szállt nagyon messzire, amikortól fokozatosan hazugságokba kezdett, s egyre nagyobbakba, fájóbbakba...
És azt is megtekintettem, hányan adnak hitelt a szavainak, a megosztott képeinek Krisztus nevében.
A hit szerintem leginkább meggyőződés és magatartásminta...
És az a "valami" azonban ott nála mérhetetlen magasságokba ugyan, de elszállt.
És Dosztojevszkij...
Van egy apró novellája a jóságról, így karácsony előtt mindenkinek érdemes lenne fellapoznia, s elmerengenie annak a tanulságán!
A jóság nem kér, s nem kérkedik, hanem egyszerűen csak olyan, mint a Szent Pál-i szeretet...
Én ilyesmiken elmélkedek mostanában...