„Az újkori modern polgári színház 3 alapvető jellemzője: hivatásos, nyilvános, rendszeres
Alapmodell: 16. sz. Erzsébet-kori angol, spanyol, olasz színházi struktúra.
Jellemzői: a) születésekor anyanyelvű, belső fejlődése spontán
b) megteremti a polgári- nemzeti drámát (melyet megelőz egy humanista anyanyelvű drámatermés
c) mellette él egy zárt, udvari, humanista színházi struktúra
d) alulról szerveződik”


(Katona Ferenc: A Glóbusztól a Rondelláig, Bp., 1990.)


A francia polgári színjátszás (e három jellemző) mintegy 50 éves késéssel egy újabb modellt hoz létre.

Meghökkentő, hogy nem az első modellben van, hisz a 17. században élvonallá válik a francia kultúra.
Meglévő adottságok: - nagyszámú polgárság Párizsban – potenciális alap
- van vásári színjátszás is, de nem tud önerejéből, spontán módon túllépni a mutatványosság és a legegyszerűbb triviális bohóctréfák műfaján

Lemaradás okai:
- a korai polgárosodás sokkal erősebb és zártabb feudális keretek között zajlik
- a katolikus klérus keményen akadályozza a vásári szórakozást (ellentmondás, hogy ugyanakkor az arisztokráciával érintkező felső papság az udvari-humanista színjátszás legfőbb támogatója)
- emiatt a vásári komédiások nem tudnak tőkét gyűjteni és beintergrálódni a polgárságba (mint Spanyolország, Anglia és Itália esetén)
- erkölcstelen, bűnözőknek tekintik őket (e szemléletmód oly mély, hogy még 100 év múlva is megtagadják a színészektől az egyházi temetést, ha haláluk előtt nem tagadják meg színészetet – Lásd Molière, ill. 1730 Adrienne Lecouvreur, kora legnagyobb színésznője)

A klasszicizmus jellemzői:

• ha a színházban kitalál valamit, azt azonnal kanonizálja
• az arisztotelészi dramaturgia szerint alkot, azt szó szerint veszi, így félreértelmez
• fajtái: comedia dell’ arte – a mesterség drámája – a színpadon improvizál is, művelőit fülemilének tartották
• comedia erudita – tudós dráma – íróasztal mellett születik, a tudós dráma, művelőit papagájnak tartották

Mivel a növekvő igényeket az elmaradott mutatványosság nem tudja kielégíteni, jól szervezett olasz commedia dell’arte-társulatokat importál az udvar. Az udvarnak, klérusnak, felső arisztokratáknak vannak olasz kapcsolataik.
Feladatuk: a különböző udvari-főúri ünnepségek színházi igényeit kielégíteni DE ez csak alkalomszerű – a többi időszakban az udvar nem látja el őket .
Így viszonylag szabadon kóborolhatnak a francia városokban – fellépnek – megélhetésük kiegészül – nagyszámú polgári közönség előtt – nyilvános színháznak minősülnek.
Társadalmi helyzetük más, mint a francia komédiásoké, ők főúri meghívásra érkeztek, vendégek, idegenek.
Sikerük oka: - nem szövegcentrikus a műfaj; - tipi fissi-k a francia polgári-népi közönségnek is ismerősek; - akrobatikus, pantomimikus, bohózati játékmód; - a legfontosabb verbális tréfákat, poénokat megtanulták franciául
A commedia olasz figurái elfranciásodnak (Harlequin, Scaramouche)
Az ügyesebb francia mutatványosokat, vágáns diákokat betagozzák egy lépés Molière (korai drámái nincsenek meg – olasz mintákat követnek)


Az 1650-es évekre már egyértelműen van francia színjátszás.

Jellemzői:
1/ nem spontán, öntörvényű fejlődés eredményeképpen jön létre, hanem más nemzet importja útján (Erejét dicséri, hogy nem sokkal létrejötte után maga is exportáló lesz.)

2/ két kizáró műfaj (Shakespeare, Lope de Vega ír tragédiát, komédiát, minden műfajban alkotnak. Párhuzamosan alkotnak.) Franciaországban kialakul a komédia, szinte egyszerre a tragédia, de egy szerző vagy csak komédiákat ír (Molière), vagy csak tragédiákat (Corneille, Racine). Legalábbis csak egyikben sikeres.
Más társulatok játsszák a komédiákat és a tragédiákat (A 17. században végig).

Az olasz komédián iskolázott francia komédia fejlődése egyértelmű.
Mi hatott a tragédia-fejlődés irányába?

A) Az olasz commedia dell’arte színészeinek, mint hivatásosoknak ki kellett elégíteni az udvar humanista színházi igényeit is. Elfranciásodásukkal alkalmassá tették magukat – kénytelenek voltak – ilyen feladatra is. DE olyan előadásokat kellett létrehozniuk, melyek eladhatók lesznek majd a polgári közönségnek is, akik viszont nem voltak humanista műveltségűek (nem ismerték a görög mitológiát, történelmet stb.)
B) Áthidaló megoldás kellett: olyan drámákat írtak, írattak és tűztek műsorra, melyek nem kizárólag a humanista színjátszásban megszokott mitológiai és más antik görög történeti témákat dolgozták fel, de tárgyukban mégis ki tudták elégíteni az udvar igényeit.
C) Más külföldi mintában találták meg: a spanyol aranykor színházának dramaturgiájában. Sajátos tematika: becsületközpontú, nemes eszmények, szenvedélyek – Lope de Vega, s még inkább Calderon – nemesi eszmények, de a feltörekvő vallásos polgárság is talál magának üzenetet = Corneille: Cid
Spanyol mintára válik a korai francia polgári dráma (tragédia) központi témájává a devoir és az honneur, a kötelesség és a becsület védelmének konfliktusrendszere.
Hogy a polgári-plebejus közönség számára is élvezetesek legyenek, kellenek: kiélezett konfliktusok, elsöprő szenvedélyek, a hősök nemes céljait az ármány fenyegeti, végül a gonosz megbűnhődik.
Spanyol színészek franciaországi jelenlétéről nincs adat, valószínűleg irodalmi közvetítéssel jutottak el Franciaországba.
D) A francia tragédia másik vonulta: belső fejlődés eredménye, amikor már az udvari színjátszás teljesen francia. színészek kezébe került. Bár már megjelennek körülötte a barokk látványosságok és szcenikai „csodák”
E fordulat a dráma következő lépcsőfokát jelzi: Racine
Az udvari előadások céljaira olyan álhumanista színműveket írtak, melyek kielégítik az udvari humanista igényeket, de az antik történetekre épülő allegorikus példázatokat emberi drámákká, izgalmas konfliktusokká transzformálták.
A játék lényege az emberi jellemek és feszültségeik.
Formai jegyek: kevés szereplő, minimális színpadi igények, bármilyen helyen előadható.
Az udvarban, nagy barokk díszletben, elő- és utójátékokkal (balett, pásztorjáték, tűzijáték)
(Mert a díszlet nem a társulat tulajdona volt.)
A polgárok előtt e nélkül.
A drámai kompozíció szempontjából lényegtelen.

3/ a francia színészek (tragédia, komédia egyaránt) az olaszoktól tanultak – hamar hivatásos francia társulatok jönnek létre
4/ a társulatok nyilvánossá válásának útja ellentétes: egy speciális udvari színjátszásként indul, melléktermékként tudnak „lefelé demokratizálódni”


„Le grand siecle” Ekkor kerül az európai kultúra élvonalába a francia kult..

I. Történelmi háttér
elmaradott anarchiából – egységes nemzetállam
16. sz. vallásháború, feudális anarchia: hugenották – katolicizmus – IV. Henrik - Medici Mária - XIII. Lajos, Richelieu
Francia nagyhatalmi hegemónia (1648 westfáliai béke) - Mazarin 1661, XIV. Lajos – abszolutizmus - a polgárság támogatása –
II. A kulturális élet
Az abszolutizmus új lehetőségeket teremt.
Az udvar maga mellett akarja tudni az arisztokráciát – udvari kult. (Párizs, Versailles)
- intrikák (még barokk Versailles) - etiquette – mindent szabályozott
- a polgári körök ezt majmolják – finomkodó nyelv, modor (vér, gyomor nem illett kimondani)
Rend, nyugalom. Centralizmus. ezt tükrözte a művészet is. Centralizált. Dotált művészeti élet. (dicsőítésért)
- 1635 – Acadèmie Francaise – Richelieu alapította.
- Colbert az udvar köré gyűjtötte az ország legjelentősebb művészeit – mecénás
- a főúri paloták számára is minta lett a királyi udvar
III. A színházi élet
Igény a szórakozásra – bálok – színház. A drámaírás divatos és előkelő lett.
A színjátszás (eleinte alkalomszerűen) bevonul minden kastélyba - majd építettek színháztermeket –kicsi, meghitt.
Növekvő igény – rendszeres, hivatásos előadásokra. Honnan tudja kielégíteni?
A kor színházi hagyományai:
1) kastélyok, egyetemek – antik drámákat játszottak (pásztorjáték) - elszigetelt
2) falusi vándortársulatok, népi bohózat, tréfa – szegény negyedekben.
leghíresebb művész (többnek a nevét nem ismerjük): Tabarin (színész, drogista), Pathelin
3) olasz commedia dell’arte színtársulatok járják az országot – először lyoni selyemgyárosok hívták be őket, hogy kedveskedjenek a városon áthaladó olasz származású királynőnek (Medici Katalinnak)
4) középkori hagyomány – ami életrevaló, még él: „szimultán díszletezés” – egyszerre több helyszín, cselekmény sok bonyodalommal, érvelő párbeszéd, monológok) Confrèrie de la Passion – középkori misztérium társulat – hagyományos középkori szimultán színpad. 1629-ben XIV. Lajos betiltja.
+ irodalmi úton spanyol hatás: happy end, „köpenyes-kardos”
+ balett, opera
A társulatok Párizsba özönlenek – Hol tudnak játszani? (míg fel nem épülnek a színházak)
- hagyományos szimultán színpadon
- labdaházakban (kb. 250 volt Párizsban): téglalap alapú, 15 láb magas fal, nincs ablak (világítás kellett)
hosszában páholyok, földszinten álltak, az előkelők a színpadon ültek – alig van díszlet, kevés a hely,
sok színváltásra nincs lehetőség  dramaturgiai vitába torkollik
Az udvar (mecénás) tart fenn színházakat melyekben különféle csoportok játszanak: :
a) Hôtel de Bourgogne – társulata: Comèdiens du Roi (A király színészei) 1629-től
b) Theatre du Marais
c) Palais Cardinal (később a neve: Palais Royal – első kizárólag színháznak épült épület – Jacopo Torelli olasz színházépítész, szcenikus építette, 1400 néző)
d) Comèdie Francaise – először opera előadásokra
IV. Dramaturgiai elvek és viták
A viták ellenfelei: különböző kultúrájú társulatok
középkori, szimultán hagyomány reneszánsz-antik elv újjászületése
a Hôtel de Bourgogne-ban játszó régi társulat a labdaházak társulatai
az utca színháza és az állandó társulatok udvari, egyetemi kult.
*bonyodalmak *egyetlen főcselekmény, ua. hely
*szabadság a cselekményvezetés., időkezelésben *24 órán belül, hármas egység
*látvány *minél hívebben imitálni az antikokat
*epikus cselekménybonyodalom *Arisztotelész nyomán elméleti irod. 
Az abszolutizmus kultúrpolitikájának ez felelt meg.
Szemben a széles közönség ízlésével.
Az Akadémia (és Richelieu) célja: az új dráma tervszerűségeinek megállapítása
• Az etikett szabályozza a viselkedést, szabályozzák azt is, hogyan kell drámát írni.
• A drámaírók és színészek az udvarba kerültek, királyi kegyből éltek, nem a műveikből
• Ezért az elit finomabb ízlését kellett kiszolgálniuk.
• Az Akadémia még életükben halhatatlanná választhatta a költőket.
• A polgársággal nincs közvetlen kapcsolatuk – bár ők is megnézték az udvarban bemutatott előadásokat - az udvar így tudja irányítani az ő ízlésüket is.)

A rend és centralizált kultúrpolitika elvárásai:

- stíluseszmény: a fegyelem, mérték, arány, értelem világossága, racionalizmus
- minta: az antik újjászületés, de csak formai, eszményítés: egyetemes, örök emberi ábrázolása
A klasszicista esztétika születése a barokk udvari kultúrában.


V. Nicolas Boileau esztétikája= Boileau elvei

A Napkirály hivatalos esztétája. Nevéhez kötik az elvárások legkifejezőbb megfogalmazását.
A viták összegzését, lezárását, normává tételét. (Más nézetek szerint: a vita már eldőlt, amikor versbe önti, kodifikálja. Kötelezően követendő lesz.)

Poetika (1674) (Költészettan) – 4 részes elbeszélő költemény.
Főleg formai követelményeket rögzít. Elutasítja a spanyol drámák eljárásait.

1. A tragédia a rendezett, a megjavított világ tükre.
2. A dráma célja: az erény jutalmazása és a bűn büntetése.
3. Csak a szép lehet igaz, csak az igaz lehet szép.
4. Racionalizmus: ész vezérli az érzelmeket.
5. Eszménykép: nagylelkű ember, akinek megfékezett szenvedélyei alá vannak vetve az erkölcsöknek és az érzéseknek, mert az erény és az értelem vezeti őket.
6. A színház a jólneveltség iskolája. Tiszteletben kell tartani az udvari etikettet.
Illedelmesség. Csúnya szó nem hangozhat, el erőszakos nem történhet. Ezért játszhattak a nők is.
7. Téma: történelmi, antik tört., mitológia, bibliai
8. Minta: antik gr. és római drámák
9. Hármas egység: egyenesvonalú cselekményvezetés, nincs epizód, mellékszál, egy nap, egy helyszín
10. A cselekményben nincs szerepe a véletlennek. Már az expozícióban benne a megoldás. Nincs meglepetés.
11. Meghatározott versforma: alexandrinus: 12-es, 6-6 felezéssel

A francia klasszicista dráma formai jellemzői:
a) Antik 5-ös tagoltság: expozíció, konfliktus, bonyodalom, tetőpont, megoldás
b) ennek megfelelően 5 felvonás - függöny
c) a sűrítés miatt az események jelentős része nem a színpadon történt meg, itt csak a hatását látjuk
d) a cselekmény nem eseménydús – de emberi érzelmek, gondolatokat fogalmaz meg.


M. Fehérvári Judit