A magyar egészségügy(em)ről

 

 
 
Magyar ember vagyok, ezért lehet egészségem ugyan, de lassan láss csodát és egyéb intézkedéseket, nincsen.
Hétfőn pl. arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a bal oldalam, mármint a derekam tájékán.
Aztán, mint, ahogyan a Nagy Egészségkönyv megfelelő fejezeteiből kihámoztam, a tipikus eperoham tüneteit produkálta a szervezetem, s így aztán a gyógyszerészekkel konzultálva a megfelelő ingyenes terápiát voltam kénytelen választani, mert… Egy nappali szanatórium betege vagyok, ahol az orvosok erre a hétre szabadságra vonultak… Belgyógyászati konzílium nélkül maradtam, mert mint megtudtam, azt csak orvos javasolhatja, de miután én éppen bent vagyok az egészségügyben, ezért ki is rekesztődtem. Panaszaimmal keressem fel a háziorvosom, de csak délután 3 után, mert eddig terjed a szanatórium jogköre… Ami nappali… Természetesen beestem a háziorvosomhoz, akit mellesleg nagyon kedvelek, mert kitűnő diagnoszta, de a rendelőben annyian voltak, mint valaha az égen a csillagok, még az ősrobbanás után közvetlenül… Így maradt az epegyógyszer. Meg a mellékhatás… A mellékhelyiségből egy fél nap után talán kibotorkáltam, s újra elővettem azt a bizonyos könyvet, mert addigra már nem csak a derekam körül fájt, hanem az egész bal oldalam. Az újabb saját diagnózis a hasnyálmirigyeimmel volt kapcsolatos, de addigra a Skype segítségével megtudtam, hogy az a terület a vesém… Na, ezután elővettem az anatómia jegyzeteim, mert tánctanárként bizony bevágatták velünk mindazt, amit az orvosin is szoktak, s természetesen latinul… Jól szétnézegettem a zsigeri rendszer környékén, s megállapítottam, hogy az epém teljes egészében kizárhatom, mert az a másik oldal, habár átsugározhat… A hasnyálmirigyeket azért bent hagytam, de miután a színem még egészen emberi volt, s enni is tudtam, így aztán csak a vesénél maradtam… A szanatóriumról persze lehetne ódákat zengeni, de ott betegszabadságot jelentettem, merthogy ki a fene szeretné, ha ebben az állapotban galvánoznák meg egyebek, de ki nem iratkozhattam, mert még mindig ez a hét van, így nem lett volna olyan orvos, aki aláírta volna a zárójelentésem, hogy milyen kezelésekben is részesültem… Azért még a lelkemre kötötték, ha bármilyen éjszakai problémám lenne, nehogy ki merjem hívni a mentőket, hanem forduljak hozzájuk… Meg is kérdeztem, hogy hogyan, mert az emlékezőtehetségemmel semmi baj sincsen, így pontosan tudom, hogy nappali… Azaz ott nincsen éjszakai élet, habár, ha így haladok, esküszöm, oda járok majd kísérteni és juszt is csakis nappal! Na, a biztonság kedvéért kaptam valami füzike – a növényekkel kapcsolatos ismereteim meglehetősen gyatrák – teát az egyik szomszédtól, de lehet vízhajót is tettek a filterbe, mert ismét a mellékhelyiségben kötöttem ki, de nem baj, mert a lakásnak legalább annak a részén meleg is van, merthogy ott a kazán… Eddig soha nem jártam olvasnivalóval ilyen helyiségben, de bespájzoltam…
Aztán eljött a mai hajnal… Fél ötkor arra ébredtem, hogy valami ráült a mellkasomra… Na, itt az infarktus, talán időszerű is már! - gondoltam magamban. De a mellhártyám meg elkezdett zubogni… Ezt már ismerem, mert ilyennel sajnos évente találkozom egy madaras szomszédom jóvoltából, aki a beteg madarait addig tartotta a ház pincéjében, míg én ornitózist nem kaptam… Az papagájkór… Igaz, ennek már 5 éve, de a következményeit azóta is viselem… Legutoljára decemberben nyomtam az ágyat a Tüdőklinikán. Valahogy csak megpróbáltam elaludni, de már azt sem bántam volna, ha egyszerűen csak átszenderülök a másik dimenzióba a jobbik felemen, mert bizony a bal oldalamra feküdni képtelenség… Fáj, hasogat, mintha átment volna rajtam egy úthenger vagy jól megkéseltek volna! Summa summárum csak beültem a kocsimba, amibe tegnap belejött valami jól nevelt hölgyike ,aki csak azért sem hagyott betétlapot, de a rendszámát ismerem ugyan, szemtanú is van, s a rend buzgó őrei mégis lebeszéltek a hosszas bizonyítási eljárásokról… Egyedül nem mertem elindulni, mert itt valahogy még mindig minden jégmező, így járnak a kiemelt zöld területek, mert a világ végére be sem jönnek a város takarítói…, így magam mellé ültettem az egyik hozzátartozóm, aki meg is kérdezte, jó ötlet-e vezetnem… De, mert csak nekem van jogosítványom, a kérdésfelvetés igen idő-és korszerűtlen… A jajgatás is, hogy nekem miért nem jó az utcánk végén lévő háziorvosi rendelő… Mi a francnak járok a város másik végére orvoshoz?! Megszokásból talán… Azt azért nem gondoltam, hogy a doktorom kiakad, mármint, hogy ezekkel a panaszokkal miért nem hétfőn jöttem… Mondtam is neki, hogy voltam itt akkor, mert kellett egy táppénzes papír, de bejutni nem tudtam… És akkor Ő mihez kezdjen velem péntek délben?! Mondom Neki, hogy nem sok mindent, mert szanatóriumban vagyok… Merőn nézett rám. Elvből itt nem kísértek – közöltem szenvtelen arccal. Na, jó, kellene ultrahang meg röntgen és labor… Ennyit úgy magamtól is sejtettem, mint az ezt követő litániát is, hogy ez is lehet, meg ez is és ez… Hogy, hogy nem, nem mondott újat! Aztán csak megszólalt, hogy húzzam fel a blúzom. Ha én lennék az Ő helyében, legalább fekvő helyzetben vizsgálnám az ilyen panaszokat, de így talán kényelmesebb… Mármint Neki! Azt mondja, tüdőgyulladás! Csak megjegyeztem, hogy azért ennyire nem csúszhatott le… Mármint a tüdőm, de nem vette a poént! Ez legalább egy biztos diagnózis… Rám illik úgy 80 százalékban… A maradék 20-ból lehet most valami bajom, esetleg valóban kombinálva az Ő feltételezésével, de Őt ez most hidegen hagyja. A végén kiír valami gyógyszert, de közli, a szanatóriumot ezért meg… az OEP… Mondom Neki, hogy nem, mert a 3 utáni kezelésekért Ő a felelős, máshova meg nem mehetek.
Gyógyszertár… Öt szem bogyó… Azonnal be is vettem az elsőt… Csak adják már ide! Ezután hallottam meg csak az árát… A hallásommal nincs baj úgy általában, de most visszakérdeztem: - Mennyi? Széles spektrumú az biztos… Az én háziorvosom nem véletlenül van a város másik végén, mert, hogy ez aztán mindent gyógyít! Egy a bibi… Vesegörcs esetén tilos… Mi van, ha nekem éppen vesegörcseim vannak már napok óta?! Na, hogy ennek is utána járjak, fel is hívom azonnal a Húgom, csak meg tudja talán mondani, ha a Szabadalmi Hivatalban sok-sok éven át csakis Tőle függött, lehet-e valami gyógyszer vagy sem… Tuti örülni fog az újabb agyament kérdésemnek… Habár, lassanként megszokta már…